A hőszivattyúk komplett városok fűtésére lennének alkalmasak
A közösségi hőszivattyúhálózatok megoldást jelenthetnek a fűtési rendszerek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére, mind a városi magas épületekben, mind a nehezen fűthető otthonokban. A fűtés villamosítása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtés kulcsfontosságú hajtóerejének tekinthető, és világszerte gyors elterjedése várható.
A hőszivattyúk a levegőben, a talajban vagy a vízben már meglévő hőenergiát hasznosítják és továbbítják az épületekbe, így nincs szükség tüzelőanyag elégetésére. Ezek a rendszerek rendkívül hatékonyak, 1 kW villamos energiát 3-5 kW hővé alakítanak át, szemben az elektromos fűtőberendezések mindössze 1 kW-os és a gázkazánok 0,9 kW-os teljesítményével. Ha a hőszivattyúk megújuló energiával működnek, nem bocsátanak ki szén-dioxidot. Az Egyesült Királyságban az országos hálózatban a villamos energia közel fele megújuló forrásokból származik, míg az Egyesült Államokban ez az arány 20%. Mindkét ország célja, hogy növelje ezeket a számokat.
A talajhőszivattyúk az állandó talajhőmérséklet miatt még hatékonyabbak, mint a léghőszivattyúk. A talajba 60-200 méter mélyen kell fúrni.
Az Egyesült Királyságban jellemzően a háztulajdonosok feladata a hőszivattyúk telepítése. Az ösztönzők ellenére még mindig jelentős akadályok állnak a széles körű elterjedés útjában, többek között az ismeretek hiánya, a magas költségek és a szakképzett telepítők hiánya. A helyszűke is kihívást jelenthet, különösen a sűrűn lakott városi területeken.
