„Megújuló energiaforrásnak nevezzük az energiahordozók azon csoportját, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni, azaz nem fogynak el, a nem megújuló energiaforrásokkal ellentétben. A megújuló energiaforrások a napenergia közvetlen termikus fotoelektromos és termikus hasznosítása, a biomassza, a szélenergia, a vízenergia, a tenger hullámzásából kinyerhető energia, a geotermikus energia, valamint a Holddal összefüggésben az árapály energia. A geotermikus energia a Nappal való kapcsolat, a földfelszín Napból és a magmából származó energiaáram jelentős különbsége alapján sorolható a megújuló energiaforrások közé.”
A megújuló energiaforrások fajtái közül sok káros anyag kibocsátása nélkül is felhasználható, azonban a megújuló energia nem jelenti egyértelműen az emissziómentes, (emisszió: levegőterhelés) környezetbarát működést. Így például a fatüzelés megújulónak számít, hiszen a fa biológiai úton emberi idő alatt pótolható.
A megújuló energia előnye, hogy nem fenyeget a készletek kimerülésének veszélye, többségük nem bocsát ki a környezetre, és az élőlényekre ártalmas gázokat és/vagy melléktermékeket, viszont felhasználásukat a helyi adottságok határozzák meg, nem használhatóak fel bárhol, és nem használhatóak fel bármilyen mennyiségben.
Az energiamegmaradás törvénye értelmében energiát nem lehet létrehozni. Amikor megújuló energiáról beszélünk, a felhasznált energia ezekből a forrásokból származik:
A Nap nagy mennyiségű energiát közvetít a földre elektromágneses hullámok formájában. Ezt az energiát direkt vagy indirekt módon használjuk fel. A napenergia indirekt felhasználásának körébe tartozik a szélenergia, a bioenergia és a vízenergia is.
